AZ ORSZÁGOS FŐÉPÍTÉSZI KONFERENCIÁK RÖVID TÖRTÉNETE


Az első – Vác – 1996.
Vác polgármestere és főépítésze kezdeményezésére 1996. augusztus 21-23. között Vácott megrendezésre került az I. Országos Főépítészi Konferencia. Az épített és természeti környezet alakításáról és védelméről szóló törvény előkészítése során 1995-ben a KTM Főépítészi Titkársága szervezésében jött létre a Főépítészi Statútum Bizottság, melyben 13 megyei, területi, megyei jogú városi, fővárosi, kerületi és települési főépítész - köztük Vác is - közösen fogalmazta meg a törvénytervezethez illeszkedően a főépítészek munkakörével, hatáskörével kapcsolatos javaslatait. Itt jelentkezett annak igénye is, hogy az országban működő főépítészekhez ez a vélemény jusson el, s ennek legcélravezetőbb módjának egy konferencia szervezése tűnt.

A váci konferencia mintegy 150 résztvevője megállapította:
„ a településrendezés és az építésügyi igazgatás területén sokszor a rövidtávú gazdasági érdekek dominálnak, gyakori a szakszerűtlenség. Településeink arculatának rohamos romlásához hozzájárul az állampolgári fegyelmezetlenség is. Az új törvényben kell garanciákat biztosítani arra, hogy ez a folyamat megállítható és visszafordítható legyen. A települések és térségek optimális és harmonikus fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszhatnak a főépítészek, ha tevékenységük ellátásához az új törvényben megfelelő jogosítványokat kapnak. Aláhúzták annak jelentőségét, hogy alkalmazásukat, illetve a döntés-előkészítésben való részvételüket a tervezet az önkormányzatok számára előírja.”

Az I. Országos Főépítészi Konferencia életre hívta, az Országos Főépítészi Kollégiumot, megválasztotta annak tagjait.
A váci konferencia kimondta, hogy az I. váci és a következő II. debreceni Főépítészi Konferencia között a Kollégium látja el a főépítészekkel kapcsolatos képviseletet.

A továbbiak …
Az előző tizenkét Országos Főépítészi Konferencia témája az alábbi volt:
I.A főépítészi tevékenység tartalma – Vác 1996
II.Főépítész – fejlesztés – rendezés – Debrecen 1997
III.A változások képe – a képek változása – Győr 1998
IV.Építészet – örökség – arculat – Tokaj 1999
V.Településeink múltja – jelene – jövője a régiók Európájában – Nagykanizsa 2000
VI.A vonzó település – településmarketing és főépítészek – Gyula 2001
VII.A távlatok és a mindennapok – Pécs 2002
VIII.Az agglomeráció – térségi folyamatok hatása a települések életére – Érd 2003
IX.Településközpontok megújítása – főterek, főutcák revitalizációja – Sümeg 2004
X.Település a tájban – táj a településben – Pilisszentkereszt-Dobogókő 2005
XI.A falu - Túristvándi 2006
XII.Kapcsolatok – Pápa 2007
Az eltelt időszakban két összegzés készült.
Keresztes Sándor 2000-ben tekintett vissza az előző négy évre.

VÁCTÓL NAGYKANIZSÁIG - MI TÖRTÉNT EDDIG?
- A négy Országos Főépítészi Konferencia ajánlásainak összegzése -

Az Országos Főépítészi Kollégium és a rendező városok közreműködésével - alulról jövő kezdeményezéssel - 1996. évtől évente Országos Főépítészi Konferencia megrendezésére került sor az alábbiak szerint:

I.Országos Főépítészi Konferencia 1996. – Vác –
„A főépítészi tevékenység tartalma”
II.Országos Főépítészi Konferencia 1997. – Debrecen –
„Főépítész – fejlesztés – rendezés”
III.Országos Főépítészi Konferencia 1998. –Győr –
„A változások képe – a képek változása”
IV.Országos Főépítészi Konferencia 1999. – Tokaj –
„Építészet – örökség – arculat”

Ötödször gyűlik össze augusztus végén a több mint kétszáz elhivatott (megszállott?) ember, akik valamilyen formában, maguk vagy mások által főépítésznek nevezve vállaltak egy hálátlan feladatot: épített és természetes környezetünk kisebb-nagyobb része alakításának – védelmének irányítását. Az első - váci - találkozó nem volt egészen előzmény nélkül való. Összehívását megelőzte egy úgynevezett Főépítészi Statútum Bizottság közel egy éves tevékenysége, amelynek keretén belül éppen azt próbáltuk meghatározni, mi is ennek a főépítészi irányító tevékenységnek a tartalma, hogy keveredik vagy kapcsolódik benne a szakma, az igazgatás és a politika; ehhez képest hol van a főépítész helye saját környezetében és melyek azok az eszközök, amelyek rendelkezésére kell(ene) hogy álljanak. Az itt folyó viták és munka eredménye, egyben következménye volt a váci konferencia, amelyen a további gondolkodás szélesebb alapokra helyezését tűztük ki célul, és amely egy azóta is tartó folyamat kezdete lett.

Törvényszerű és jellemző, hogy ugyanezekről a témákról szóltak nagyrészt az elmúlt évek találkozói is. A mostani közel fél évtizedes évforduló már jelent annyi távlatot, hogy érdemes visszapillantanunk: mi lett ennek a munkának az eredménye. Ezért gondolta a jelenlegi Konferenciát Előkészítő Bizottság, hogy összegyűjtve közzéteszi a korábbi konferenciák ajánlásait, lehetővé téve minden résztvevő számára - együtt és külön-külön - mérleg készítését. A tanulság levonása mindenki számára érdekes lehet, de elsősorban az újjáválasztandó Főépítészi Kollégium munkájának tervezéséhez nyújthat hasznos segítséget.

E bevezetőben nem vállalkozhatunk a konferenciák és azok anyagainak részletes elemzésére. Bízunk abban, hogy néhány jellemző témacsoport kiemelése és azok alakulásának áttekintése talán megkönnyíti az ajánlások érvényesülésének, ezáltal munkánk hatékonyságának és értelmének megítélését.

Nem véletlen, hogy az első Konferencia ott folytatta, ahol a Statútum Bizottság abbahagyta: saját önazonosságunk, valamint az ezek meghatározását és kibontakozását lehetővé tevő keretek, feltételek fölvázolásával, az ehhez szükséges intézkedések iránti igény megfogalmazásával. Ezek a témák uralták váci beszélgetéseinket és az ott elfogadott ajánlást, de jó részük még visszaköszönt a következő évben Debrecenben is. Korántsem állíthatjuk, hogy minden pontban sikereket értünk el, ám lényeges elemeiben eredményekről számolhatunk be.

Elsősorban a főépítészi tevékenység jogszabályi keretei azok, amelyek nagyjából, a fontosabb igényeket tekintve kívánságaink szerint formálódnak: mindenekelőtt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseire, valamint a főépítészi tevékenység ellátásáról szóló miniszteri rendeletre kell utalnunk. Ezek létrehozták a szabályozás kielégítő alapjait. Ahol nem történt előrelépés, az a főépítész szervezeten belüli helyének egyértelmű meghatározása, tevékenységének a hatósági munkával való kapcsolata tisztázása, előterjesztési jogának elfogadtatása. Ezek realizálása, az ide tartozó igények újrafogalmazása további munkát igényel.

Az ajánlásokban - különböző formában és összefüggésben - ismételten fölbukkan a "főépítészi hálózat” továbbfejlesztésének, kiterjesztésének szükségessége. Be kell vallanunk, itt - újabb és fontos kollégiumi dokumentum megszövegezésén kívül - alig történt valami. Igaz, ez sokszereplős és bonyolult kérdés, aminek megoldása a következő évek továbbra is kiemelt feladata lesz.
Szorosan kapcsolódik ehhez a főépítészi munkakörben dolgozó kollégák ki- és továbbképzésének igénye, amelyre elsősorban a debreceni tanácskozás hívta föl a figyelmet. Ennek végiggondolását a Kollégium, illetve az általa felkért bizottság - Oktatási Munkacsoport - vállalta el. A munkájuk eredményét összefoglaló javaslat éppen most kerül a résztvevők kezébe, végrehajtására komoly esélyeink vannak.

Nem lényegtelen lehetőségeink szempontjából, hogy tevékenységünket milyen eszközök segítik. Az ajánlásokban ezért kapott fontos szerepet a tervtanácsok működésének szabályozása iránti igény. E tekintetben örömet okozott, hogy az erről szóló miniszteri rendelet nyomatékosan fölhívja a figyelmet önkormányzati tervtanácsok működésének lehetőségére. Tovább kell keresnünk azonban azokat az ösztönzőket és feltételeket, amelyek ebből a lehetőségből - legalábbis önként fölismert és vállalt - kötelezettséget formálnak.

A munkánk legfontosabb eszközét és egyúttal tárgyát jelentik a rendezési tervek. Érthető tehát, hogy több alkalommal is rámutattunk ezek készítésének fontosságára, valamint az ehhez - elsősorban a kistelepülések esetében - elengedhetetlen állami támogatási rendszer létrehozására. A Belügyminisztérium részéről erre vonatkozóan Győrött elhangzott konkrét ígéret sajnos azóta sem teljesült. Némi vigaszt jelent, hogy ilyen jellegű pályázati lehetőség - ha szűk körben is, de - megjelent a területfejlesztés finanszírozási rendszerében.

Az első két év után - amikor elsősorban saját helyzetünkkel foglalkoztunk - már több figyelmet tudtunk fordítani a szakmára, úgyis mondhatnánk működésünk külső föltételeire. Többek között a (vagy inkább egyfajta) településügyi törvény sürgetésére, amely a településrendezéssel és -fejlesztéssel kapcsolatos feladatok pontosítása kapcsán jelentős - és reményeink, valamint szándékaink szerint kedvező - befolyással lehetne munkánk körülményeire és feltételeire. A Kollégium ez ügyben állandó kapcsolatban áll az illetékes szakmai és kormányzati szervezetekkel, de úgy tűnik, egyelőre hiányzik a kellő erő a jelenlegi várakozó álláspontról való elmozduláshoz.

Több konferencia is foglalkozott a szakterületeinket illető metodikai kérdésekkel. Ilyen volt mindenekelőtt a győri és a tokaji tanácskozás, amelyeken például a lakossági részvétellel, munkánk informatikai hátterével, vagy - a rendezési tervek, fejlesztési koncepciók vonatkozásában - a tájrendezés szakmai követelményeinek rögzítésével, települési építészeti tipológiák szükségességével kapcsolatban fogalmazódtak meg igények. Ezeknek az ajánlásoknak és figyelemfelhívásnak is köszönhető, hogy az "építési" törvény módosítása az illetékes miniszter feladatai közé fölvette a szakmai szabályozások kidolgozását. Ez a munka a településrendezési tervek részletes tartalmi követelményeinek meghatározásával megkezdődött és - a kollégiumon keresztül is - minél több főépítésznek részt kellene vennie benne. Új kihívást jelent e tekintetben a vidékfejlesztés és falumegújítás metodikájának kialakításában való közreműködés a tokaji konferencián megfogalmazottak szellemében.

És végül szólni kell arról a témáról, amely minden tanácskozáson szóba került: az építésügy irányításának kormányzati helyzete és ezzel együtt a szakterület politikai képviselete. Nem kell bizonyítani, hogy ez az a kérdés, ahol a helyzet továbbra sem tekinthető sem tisztázottnak, sem megnyugtatónak. De az is igaz, hogy erre van legkevésbé befolyásunk. Amit tehetünk - és tettünk eddig is - hogy korrekt és folyamatos kapcsolatot tartunk mindazokkal a tárcákkal illetve hivatalokkal, amelyek hatásköre tevékenységünket érinti, megpróbálva befolyásolni minden ránk (is) vonatkozó döntést.

Az első négy évet áttekintő lista korántsem teljes. Jelzi azonban azt, hogy ajánlásaink hasznosulása egyáltalán nem volt eredménytelen, noha vannak még bőven megoldatlan kérdések. Munkánk tehát maradt. Ezekről remélhetőleg a tizedik, a huszonötödik és a további konferenciákon fogunk beszámolni.

Az országos főépítészi konferenciákat szervező városok főépítészeinek anyagai alapján összeállította:

Győr, 2000. augusztus 10.


A Konferenciák első tíz évét méltóképpen foglalja össze Philipp Frigyes Dobogókőn elhangzott „Köszöntője”:

ELŐREMUTATÓ VISSZATEKINTÉS

Kedves Jó Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt X. Jubileumi Országos Főépítészi Konferencia!

„Sok a hétköznap. Mind kell. Az ünnep kevés. Még inkább szükség van az ünnepi napokra. Az ünnep nem munkaszünet. Az ünnep az emberi lélek öröme, amely a testet áthatja. Az ünnep örömóra. Az ember szabadságra született. Az ünnepben szabadságát élheti meg. Ünnepben lehet önmaga. Dönthet, mit csinál. Szóhoz jut a lélek. A test finomabb falatokat harap. Közben az emberi szellem hallatja szavát.
Érzést kér, nem mindennapit. Gondolatot kér, amely lelkesít. Érzés nélkül nincs ünnep. Eszme nélkül halott. Hiába több az ital, választékosabb az étel. Az embernek több kell. Érzés és gondolat. E nélkül az ünnep sivatag. Fa, amelynek virága van, gyümölcse nincs
Magadnak kell megtalálni mindkettőt. Kérdezd a bölcseket, a vallásosokat, a művészetet, a történelmet. Faggasd a mindenséget.
Ember vagy. Ünnep nélkül nem élhetsz. Az ünnep tehát az érzések és gondolatok napja. E kettővel lesz az ünnep szabadság és öröm.” írta Mácz István.

Ünnepelünk, a X. Országos Főépítészi Konferenciát. 10 évvel ezelőtt a Főépítészi Statútum Bizottság ülésén jött a gondolat, legyen már végre nekünk is konferenciánk. Remek ötlet! - mondták, akkor csináld is meg! Már mint Vác. Jó! - válaszoltam. Hát így kezdődött.

Életünk nyolc szakaszát vizsgálva érdekes megállapításra jutunk. Itt és most engedtessék meg nekem, hogy ezt magunkra, a konferenciáinkra vonatkoztassam. A csecsemőkor 2 éves korig tart, a kisgyermekkor 2-3-ig, a játékos gyermekkor 3-5 éves korig, az iskoláskor pedig 6-12 éves korig. Ha jól számolok iskoláskorban vagyunk és éppen most lettünk ötödikesek. Hát nem könnyű, emlékszünk mindannyian. A csecsemőkor erénye a remény, a kisgyermekkoré az akarat, a játékos gyermekkoré a cél, míg az iskoláskoré az illetékesség.

Éppen ezért illetékességből had emlékeztessek mindenkit G.B.Shaw azon gondolatára, ami a váci konferencia pólójára volt írva: „Képzeld el, amit kívánsz, kívánd, amit elképzelsz; teremtsd meg, amit kívánsz.” Elképzeltük, kívántuk és meg is teremtettünk sok mindent! Volt tehát célunk, hozzá kellő akaratunk és erőnk, valamint volt remény- és szeretetteli létünk. Nem törekedtünk és ma sem törekszünk másra, mint a harmónia megteremtésére. Célunk az volt, hogy e három tényező – az erő, az értelem és a szeretet - egyensúlyban legyen. Hiszen az erő értelem, intelligencia nélkül romboló villám, mely gyújt és hatalmas arányokban pusztít. Az értelem erő nélkül üres teória, szobatudomány, szeretet nélkül hideg fény, mely világít, de nem melegít, az életet nem emeli, nem nemesíti. A szeretet pedig értelem nélkül üres szimpátia, múló rokonszenv, erő nélkül értéktelen hangulat.

Már eddigi konferenciáinak csak a témái is jól jelzik ezt a nemes törekvést:

I.„ A főépítészi tevékenység tartalma” 1996 – Vác
II.„Főépítész – fejlesztés – rendezés” 1997 – Debrecen
III.„A változások képe – a képek változása” 1998 – Győr
IV.„Építészet – örökség – arculat” 1999 – Tokaj
V.„Településeink múltja – jelene – jövője a régiók Európájában” 2000 – Nagykanizsa
VI.„A vonzó település – településmarketing és főépítészek” 2001 – Gyula
VII.„A távlatok és a mindennapok” 2002 – Pécs
VIII.„Az agglomeráció – térségi folyamatok hatása a települések életére” 2003 – Érd
IX.„Településközpontok megújítása – főterek, főutcák revitalizációja” 2004 – Sümeg

Mindez persze nem jöhetett volna létre az életszakaszok fontos kapcsolatkörei nélkül: az „anya” (Pap Klára), a „szülők” (Főépítészi Kollégium), a „család” (a főépítészek) és a „szomszédok” (önkormányzatok, kamara, minisztériumok, stb.) nélkül. Köszönet illet mindenkit, különösen a rendező városokat és főépítészeiket.
De mi is történt mindeközben? Nem vállalkozhatok arra, hogy az elmúlt időszakot elemezzem. Csupán kiragadok néhány, de fontos eseményt, állomást, mely ránk is fontos hatást gyakorolt. Természetesen ügyelve az ünnepi hangulatra.
A területfejlesztés és a területrendezés terén elmondható, hogy hazánk ma már tagja az Európai Uniónak, vannak régióink, alakulnak a kistérségek, már készül a Nemzeti Fejlesztési Terv II. Van már OTRT-nk, meg Agglo tervünk is. Igaz azonban………Erről talán majd máskor.
A településfejlesztés és a településrendezés terén is sikerült előbbre lépni. Készülnek a települések rendezési tervei, rengeteg pályázatot nyújtanak be községeink, nagyközségeink, városaink. Versenyben szépül, épül az ország legkisebb falujától kezdve egészen a fővárosig bezárólag. No de ne feledkezzünk meg azért arról, hogy………….Most inkább menjünk tovább.
Az épített környezet alakítása és annak védelme terén elmondható, hogy van új építési törvényünk, meg műemléki törvényünk is. A főépítészekről rendeletek születtek. És van Építész Kamaránk, meg OLÉH-unk és KÖH-ünk is. Egyre több a szép ház. A valósághoz azonban hozzátartozik az is, hogy……… Legközelebb.

Ami a fontos, mi ott vagyunk mindenhol, ott vagyunk minden kilométerkőnél! Legalábbis igyekszünk ott lenni! Mert sokszor a baj, hogy az alapmértékegység hol a méter, hol meg a mérföld és a nem a kilométer. Meg az is a baj, hogy kevesen vagyunk. Pedig az Építész Kamarának közel 10 000 tagja van és hazánkban a települések száma 3168. Jutna belőlünk akár 3 is egy-egy településre. Akkor hát miért nem kellünk, miért nem megyünk?
Nem kellünk, mert generalisták vagyunk, hosszú távon gondolkodunk, örökösen a harmóniát keressük, kutatjuk. Nem megyünk, mert nehéz ezt a szakmát művelni. Nehéz naponta megmérettetni, naponta vásárra vinni bőrünket, tükröt tartani azoknak, kik nem szeretnek tükörbe nézni.

Mégis ettől és még sok mástól hivatás ez, kérem tisztelettel! Hiszem, hogy jó úton járunk! Ne keserítsen el senkit az előbb hallottak. Szoknunk kell még illetékességünket. Előttünk a kamaszkor a hűség erényével, az ifjúkor a szeretet, a felnőttkor a gondoskodás és az öregkor a bölcsesség erényével.

Csak így tovább!



Dobogókő, 2005. szeptember 14.



A konferencia hallgatósága a főépítészek mellett a polgármesterek, a jegyzők, az építéshatósági szakemberek, a tervezők, a hivatalok, a támogató szakmai partnereink, a szakmai társadalmi szervezetek szakembereiből áll, alkalmanként határon túli építészek, főépítészek. A résztvevők száma rendezvényenként 180-200 fő között volt. A konferencia legfontosabb hozadéka, hogy a meghallgatott előadásokhoz kapcsolódóan a résztvevők párbeszédet folytatnak, kicserélik tapasztalataikat, a széles szakmai társadalom felé ajánlások születnek.
A szervezők és közreműködők aktivitásának köszönhetően minden olyan téma terítékre került az elmúlt évek során, amely fontos lehet számunkra az elkövetkező időszakban.

Konferenciáink jól teljesített küldetése információkat közvetíteni a résztvevők között. Rendezvényeink jól szolgálják az építészet-építésügy-településrendezés, a kulturális örökségvédelem ügyét, nagyban hozzájárul az épített és természeti környezet humánus alakításához és védelméhez, a területfejlesztés és területrendezés, a településfejlesztés és településrendezés harmonikus egymásra épüléséhez és egységéhez, ötleteket adva a továbblépéshez.

Konferenciáinkon kerül lebonyolításra az Országos Főépítészi Kollégium tagjainak 3 évre szóló megválasztása, valamint a Kollégium elnökének és titkárának a főépítészi grémium előtti beszámolója a Kollégium elmúlt egy éves munkájáról. Továbbá átadásra kerül a FŐÉPÍTÉSZI ÉLETMŰ DÍJ és AZ ÉV FŐÉPÍTÉSZE DÍJ, amelyet az Országos Főépítészi Kollégium és Nagykanizsa Megyei Jogú Városa alapított 2000-ben. Eddig tizenketten részesültek AZ ÉV FŐÉPÍTÉSZE DÍJ-ban és négyen a FŐÉPÍTÉSZI ÉLETMŰ DÍJ-ban.

Az eddigi főépítészi konferenciák haszna vitathatatlan, mivel a plenáris ülések, továbbá a szűkebb körű szekcióülések keretében zajló szakmai viták eredményeképpen az adott témakörben továbblépés született, a társrendező települések szakmai tanácsokkal, véleményekkel gazdagodva hírnevüket, presztizsüket növelték. A résztvevők, a főépítészek partnerei visszajelzései is egyértelműen a konferenciák hasznosságát bizonyítják.
A Magyar Építész Kamara Továbbképzési Szakbizottság döntése alapján, a XII. Konferencia már a szabadon választható továbbképzés szakmailag elismert rendezvényeként jött létre, így résztvevői 4 továbbképzési pontot kaptak.

Az ez évi XIII. Országos Főépítészi Konferencia - Mosonmagyaróvár
A ma már hagyományosnak mondható Országos Főépítészi Konferenciát 2008-ban Mosonmagyaróvár Város rendezi az Országos Főépítészi Kollégiummal közösen.


Készült archív anyagok felhasználásával.

Pomáz, 2008. április 2.